ÁFA történet
Egy kis adótörténelem
Ókor
Az adózási rendszer az ókori Keleten fejlődött ki. Feljegyzések bizonyítják, hogy az i. e. 3. évezredben Egyiptomban már létezett egy „aratási adó”, a Níluson pedig vámot vetettek ki.
A mezopotámiai templomgazdaságokban adózni kellett az állattartás és a halászat után.
Az Asszír és a Perzsa Birodalom pénzügyi szükségleteit a legyőzött és meghódított népekre kivetett adókból fedezte.
Az ókori Görögországban általános adófizetés nem létezett. Athén állami bevételeit közvetett adók (például vámok), valamint az athéni polgárok munka- és szolgáltatási ügyleteit és a nem athénieket (utóbbiakat lényegesen nagyobb mértékben) terhelő adók biztosították.
A Római Birodalomban már adóslistán tartották számon az adózó állampolgárokat. Vagyonadót (tributum) csak rendkívüli helyzetekben (többnyire háború idején) vetettek ki. A vagyonbevallások ellenőrzése, az adók kivetése és behajtása a két választott censor feladata volt. A Római Köztársaság nagymértékű terjeszkedése tette lehetővé, hogy i. e. 167-től az Italia területén élő polgárok mentesüljenek a közvetlen adók megfizetése alól.
Középkor
Az országos adónak első nyomával törvény könyvünkben csak Károly Róbert dekrétumában (1342.) találkozunk, amely az elterjedt pénzhamisításból származó veszteségek pótlása végett kamara haszna („lucrum camerae” vagy kapuadó) név alatt minden parasztportára - vagyis olyan kapura, amelyen egy szénával vagy gabonával terhelt szekér átmehetett - évenként 18 dénár adót vetett ki.
Ehhez járultak később a nagyobb királyi haszonvételek, mint a harmincadnak nevezett vám és a sójövedelem, a nemesi birtokok területén létező bányák után fizetett illeték, a pénzverésből szerzett jövedelem, valamint egyéb csekély jelentőségű eseti bevételek.
Az egyház is elegendő hatalommal és megfelelő intézményrendszerrel rendelkezett ahhoz, hogy tized formájában adót szedjen. Hivatkozásul a Biblia szolgált: „Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.”
A jobbágyok terheinek legnagyobb részét az úgynevezett földesúri szolgáltatások alkották, amelyeknek egy része szintén adójellegű juttatás volt (kilenced).
Újkor
Az állami adók 1848 előtt alárendelt jelentőséggel bírtak. A nemesek országos adót nem fizettek, bár az országgyűlés kivételesen, rendkívüli szükséglet idején általuk fizetendő szubszidiumokat is megszavazott.
1849-ben Magyarország igazgatását közvetlenül a bécsi kormány alá helyezték, így ránk is kiterjesztették az osztrák birodalmi adókat és más állami bevételeket, amely a század végéig érvényben maradt.
ÁFA
Először Franciaországban vezették be 1954-ben. Kitalálója Maurice Lauré, a francia adóhatóság munkatársa, az adóforma francia neve taxe sur la valeur ajoutée (TVA). Eredetileg 1954. április 10-étől a legnagyobb cégek fizették, később fokozatosan kiterjesztették az összes szektorra. A francia állami adóbevételeknek még mindig ez a legnagyobb, 45%-os forrása. Az EU tagállamai kötelesek a befolyt ÁFA-mennyiség bizonyos százalékát átutalni a közösségi költségvetésbe.
Forrás: Wikipédia
Néhány áfa kulcs a világból:
|
Ausztria |
20% |
Umsatzsteuer |
|
Franciaország |
19,6% |
Taxe sur la Valeour Ajoutée |
|
Németország |
19% |
Mehrwertsteuer |
|
Norvégia |
25% |
Merverdiavgift |
|
Svájc |
7,6% |
Mehrwertsteuer |
|
Svédország |
25% |
Mervärdesskatt |
|
Ausztrália |
10% |
Goods and Services Tax |
|
Spanyolország |
18% |
Impuesto sobre el valor añadido |
|
Szlovénia |
20% |
Davek na dodano vrednost |
|
Venezuela |
11% |
Impuesto al Valor Agregado |
|
Olaszország |
20% |
Imposta sul Valore Aggiunto |
